Márai Sándor - Ég és Föld (audio CD)

Leírás

Ég és föld között élek, van bennem valami halhatatlan
és isteni, de szoktam az orrom is piszkálni, ha egyedül vagyok a szobában,
lelkemben elfér India minden bölcsessége, de egyszer pofozkodtam a kávéházban
egy részeg iparlovaggal, hiszek az értelem felsőbbrendű erejében, s egészen
ostoba társaságokban fecsegéssel töltöttem el életem legtöbb estéjét, hiszek az
égben és a földben, mert ember vagyok, ég és föld között, ámen.
A nagy elbeszélő annak adja bizonyságát ebben a kötetben,
hogy a rövid írásoknak is mestere. Márai
mindig, figyelt, megfigyelt, szemlélődött. Elmondja nekünk véleményét a szerelemről
és barátságról, életről, öregségről és elmúlásról. Vallomások ezek művészetről
és irodalomról, az írásról, életéről, egy életről könyvek között.
Már érezhető egyfajta írói rezignáció, elfordulás a
közélettől, befelé fordulás. Ugyanakkor e mesteri miniatúrákban is
rácsodálkozhatunk az érzelmeknek és intellektusnak a nagysikerű elbeszélésekből
már ismert oly utánozhatatlan egyensúlyára.
Márai Sándor
(1900-1989) Sem életében, sem halála óta senki se vitatta, hogy a mi évszázadunk magyar
irodalmának egyik legjelentékenyebb alakja. Akik nem kedvelték, azok is
elismerték művészi értékét, gondolatgazdagságát, műveinek hatását az olvasók
sokaságára. Amikor a harmincas évek elején máris sikeres regényíróként foglalja
el helyét az irodalmi életben és az újságírásban, a különböző árnyalatú
jobboldaliak felettébb idegenkednek egyértelmű liberalizmusa, demokratizmusa
miatt. Idegenkednek, olykor háborognak is, de olvassák, gyönyörködnek benne
(szándékuk ellenére), vitatkoznak is vele, főleg publicisztikájával. Mert
mindig érdekes, amit ír, mert stílusa elegánsan magas színvonalú írásművészet.
Mert felizgatja azokat is, akik egyetértenek vele, azokat is, akik politikailag
egyenest ellenségüknek tartják.

Amikor pedig 1948-ban tudomásul veszi a politikai és főleg a kultúrpolitikai
fordulatot, önkéntes száműzetésbe megy. Külföldön kelt és megjelent könyveit
illegálisan hozzák haza az odakint járók, terjednek az olvasók között, az
irodalom értői magánkörökben beszélnek róluk. Később hazahívják, de ő csökönyösen
ellenáll. Nem harcias szellem ő, de nem is békülékeny, hanem konok, aki
törhetetlenül hűséges eszményeihez. Így él, egyre magányosabb lélekkel a messze
idegenben, egyre magányosabban a múló évek terhével. Már elérkezett a 89-ik
életévhez, közeledik a 90. Elege van mindenből, nincs további tartalma számára
a létnek. Annak idején elment, mert nem volt már itthon, amiért érdemes élni.
Most már sehol a világban nem észlelt olyasmit, ami miatt érdemes élni.
Ilyenkor okosabb önként menni. Egy biztos kézzel tartott pisztoly egyetlen
lövésével be lehet fejezni. Ezzel a fölényes gesztussal lépett át a
nyilvánvaló, a megjósolható halhatatlanságba. Azóta itthon megint a
legolvasottabb íróink közé tartozik.