Leírás
Vonnegut elemez, értékel, emlékezik. Mi az a fehér a madárszarban? -teszi fel a kérdést? -s válaszol is rá azonnal, Az is madárszar -a félelemtől való menekülésben jelöli ki a humor vidékét. Szó esik a háborúról, családjáról, gyermekkoráról, s nem maradhat ki természetesen Drezda bombázása. Tanácsokat közöl kezdő íróknak: Első szabály. Ne használjunk pontosvesszőt! A pontosvesszők transzvesztita hermafroditák, amik az égvilágon semmit nem jelentenek. Mindössze azt jelzik, hogy leírójuk járt egyetemre.
Elemzi a Hamletet, aki a Mester szerint a történet elején ugyanazon a szinten van, mint Hamupipőke, visszaemlékezik egyetemista korára, amikor kulturális antropológia szakra járt Saul Bellow-val. Sztorizik, mesél, anekdotázik és feltárul Vonnegut világképe Irakról, Bushról, republikanizmusról, festészetről, irodalomról, internetről, vallásról, baloldaliságról.
Nagy meghökkenésemre, igazi, modern hőst, eszményt lát a mi Semmelweiss Ignácunkban. Az írás ne, éri be a pályaképpel:
Joggal mondhatjuk, hogy végeredményben több millió életet mentett meg-feltehetőleg az önökét és az enyémet is. És hogyan mondtak köszönetet Semmelweisnek szakmája bécsi vezetői, egytől egyig találgatók? Kénytelen volt otthagyni a kórházat, sőt Ausztriát is, aminek népét szolgálta. Magyarországon véget ért a pályafutása, egy vidéki kórházban. Ott mondott le az emberiségről-azaz rólunk és korunk információs tudásáról- és saját magáról. Egy nap a boncteremben fogott egy szikét, amivel egy holttestet vágott fel, és szándékosan beledöfte a tenyerébe. Hamarosan meghalt vérmérgezésben-természetesen tudta, hogy ez fog történni. A találgatóké volt minden hatalom. Ismét győztek. A találgatók viszont elárultak magukról még valamit, amit érdemes megjegyeznünk ma is. Valójában nem érdekli őket, hogy életeket mentsenek meg. Nekik csak az számít, hogy hallgassanak rájuk. Ha van számukra gyűlöletes dolog, akkor az a bölcs ember.
De önök csak azért is legyenek azok. Mentsenek meg életeket, mentsék meg saját életüket is. Legyenek tisztességesek. (Kerekes Tamás) Kurt Vonnegut (Indiana, Indianapolis, 1922.november 11. – New York, New York City, 2007. április 11.) amerikai regényíró, esszéista. A 20. század második felén átívelő írói munkássága a kortárs amerikai irodalom és ellenkultúra egyik legnagyobb és legnépszerűbb alakjává, kultikus figurájává avatta. Munkásságának terjedelmét tekintve a kevéssé termékeny írók közé tartozott (tizennégy regény, háromkötetnyi elbeszélés, pár esszé- és visszaemlékezés-kötet fűződik nevéhez). Az általa és tisztelői által humanistának tartott gondolatiságával, bölcsességével, kritikus, demokratizmustól és aggodalomtól áthatott, ám a kíméletlenségig őszinte világlátásával és társadalomkritikájával, szarkasztikus humorával és iróniájával, sajátos hangulat- és világteremtő képzeletével (pl. Kilgore Trout, bokononizmus) vitathatatlanul a legnagyobb hatású 20. századi irodalmi egyéniségek között tartható számon. Ellenlábasai szerint alapvetően kommunisztikus, Amerika- és kereszténységellenes eszmeisége – népszerűségével párosulva – felelőssé tehető a 20. század végének amerikai társadalmában bekövetkező morális válságért. Legismertebb és világszerte legtöbb kiadást megért regényei a Macskabölcső, Az ötös számú vágóhíd és a Bajnokok reggelije. Magyarul valamennyi regénye, két-két önéletrajza, elbeszélés- és esszékötete is megjelent. Több regényét saját maga illusztrálta hanyag vonalvezetésű, egyéni rajzaival.http://kurtvonnegut.lap.hu/, http://kurtvonnegut.lap.hu
Értékelések
Még nincsenek értékelések.