Leírás
Hogy miről vall Márai ebben a háború előtti művében, legtömörebben az ő saját mondataiból tudhatjuk meg: Aki ma ír, mintha csak tanúságot akarna tenni egy későbbi kor számára tanúságot arról, hogy a század, amelyben születtünk, valamikor az értelem diadalát hirdette.
Az ősök, a család, a gyermekkor, az ifjúság, a lázadás, az íróvá válás, Kassa, Berlin, Weimar, London, mint megannyi mozaik áll össze művé, amit Rátóti Zoltán hangulatos előadásában igazi élvezet meghallgatni.
Márai plasztikus, az emlékezés spontán szeszélyét és a
vonalvezetés céltudatosságát egyaránt érvényre juttató műve önvallomás és
társadalomrajz, a lélek érzékeny rezdüléseinek rögzítése, egyúttal tárgyilagos,
dokumentatív értékű valóságábrázolás. Kassa – a 20. század első évtizedeinek
polgári miliője – igen gazdag tárgyi és szokásvilág, melyben dzsentris és
közrendű értékek keverednek: ez a gyermekkori világ panorámája. Furcsa rokonok
pasztell színezésű arcképei és a szegényke, cselédek, városi kisegzisztenciák
árnyképei sorakoznak a lapokon, egy gyermeki felfogásmód szerint tükröztetve. A
jómódú ügyvéd féltett, gondosan nevelt csemetéje furcsa, irracionális
lázadással próbál kitörni e szabályozott közegből – a kiskamaszt ezért egy jó
nevű fővárosi intézetbe adják. Az egyházi iskola drillje, az egyenruhás
növendékek közötti viszonyok teszik igazán befelé fordulóvá. A mű első kötete a
serdülökor éveinek válságos, a belső önállósulást és az alkalmazkodás
kényszerét egyensúlyozó lelkiállapotainak rajzával zárul.
A második egység az ifjúkori útkeresésről szól, az író
német-, francia- és olaszországi éveiről, a háború utáni Európa mondén és
forrongó világában való újságírói pályakezdésétől a szociális, baloldali
mozgalmakkal való kokettálásán át korai házasságának jellemérlelő eseményeiig
pásztázva a témákat. A polgári életforma világfias fejezetei ezek,
cikázó körkép, ám a bölcsesség és rezignáltság egyre erősebb vonásaival. A
vallomások a hazaérkezéssel, az otthoni világ friss és jóleső újrafelfedezésének
ábrázolásával zárulnak: az öntudatlanság, a kiszolgáltatottság, az útkeresés
tapasztalatai után a személyiség a megfigyelő, a kontemplatív író életformájába
rendezkedik be. Márai az igazi íróra valló távolságtartással és finom iróniával
szőtt villódzó szellemű prózája őszinteségével és tárgyi gazdagságával ma is
élményt adó, lebilincselő olvasmány – a magyar memoárirodalom egyik klasszikus
alkotása.
Márai Sándor
(1900-1989) Sem
életében, sem halála óta senki se vitatta, hogy a mi évszázadunk magyar
irodalmának egyik legjelentékenyebb alakja. Akik nem kedvelték, azok is
elismerték művészi értékét, gondolatgazdagságát, műveinek hatását az olvasók
sokaságára. Amikor a harmincas évek elején máris sikeres regényíróként foglalja
el helyét az irodalmi életben és az újságírásban, a különböző árnyalatú
jobboldaliak felettébb idegenkednek egyértelmű liberalizmusa, demokratizmusa
miatt. Idegenkednek, olykor háborognak is, de olvassák, gyönyörködnek benne
(szándékuk ellenére), vitatkoznak is vele, főleg publicisztikájával. Mert
mindig érdekes, amit ír, mert stílusa elegánsan magas színvonalú írásművészet.
Mert felizgatja azokat is, akik egyetértenek vele, azokat is, akik politikailag
egyenest ellenségüknek tartják.
Amikor pedig 1948-ban tudomásul veszi a politikai és főleg a
kultúrpolitikai fordulatot, önkéntes száműzetésbe megy. Külföldön kelt és
megjelent könyveit illegálisan hozzák haza az odakint járók, terjednek az
olvasók között, az irodalom értői magánkörökben beszélnek róluk. Később
hazahívják, de ő csökönyösen ellenáll. Nem harcias szellem ő, de nem is
békülékeny, hanem konok, aki törhetetlenül hűséges eszményeihez. Így él, egyre
magányosabb lélekkel a messze idegenben, egyre magányosabban a múló évek
terhével. Már elérkezett a 89-ik életévhez, közeledik a 90. Elege van
mindenből, nincs további tartalma számára a létnek. Annak idején elment, mert
nem volt már itthon, amiért érdemes élni. Most már sehol a világban nem észlelt
olyasmit, ami miatt érdemes élni. Ilyenkor okosabb önként menni. Egy biztos
kézzel tartott pisztoly egyetlen lövésével be lehet fejezni. Ezzel a fölényes
gesztussal lépett át a nyilvánvaló, a megjósolható halhatatlanságba. Azóta
itthon megint a legolvasottabb íróink közé tartozik.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.