Leírás
Szókratész (Kr.e.~470 – Kr.e.399) a görög filozófia nagy korszakának vezéralakja. A politikától távol tartotta magát, az ifjak s polgártársai erkölcsi nemesítésének szentelte életét. Egy emberöltőn át tanította az athéniakat, amikor Kr.e. 399-ben bevádolták a város elöljáróinál az ifjúság megrontásáért és istentagadásért, fejére halálbüntetést kérve. Maga Szókratész soha nem írt le semmit, gondolatait tanítványai örökítették meg, köztük a legkiválóbb: Platón (Kr.e.427 – 347).
Döme Attila –
vegyes
Nagyon szeretem a hangoskönyveket, több okból is, amiknek a felsorolását most mellőzöm, mert nem ez a kérdés. Az előbbi mondatból következőleg egy kivételével minden esetben nagyon tetszett is a műveknek hangoskönyves feldolgozása. Úgy gondolom, ehelyütt a kivétellel érdemes foglalkoznom. Ez Platón: Szókratész védőbeszéde c. hangoskönyv. Természetesen nem a kitűnő Haumann Péter előadásmódja nem tetszett, mert az várható módon fenomenális. Viszont nem tetszett a hangfelvétel stílusa. Kongó, nagy üres hangárban elmondott szöveg benyomását keltette bennem, ami valami légüres, időtlen távolságot teremtett a szöveg és közöttem. Márpedig – ahogy Karinthy írta valahol – ez a szöveg több mint kétezer év elteltével is elevenségével, frissességével varázsol el. Olyan stúdiókörülményeket képzeltem volna el hozzá, hogy azt érezzem: ott vagyok én is az athéni törvényszéken, számomra elérhető közelségben beszél Szókratész, hallom a hallgatóság lélegzését, moraját, tetszésnyilvánítását, nemtetszését. Egy élő és nem holt szöveget szerettem volna hallani.