Benedek Elek - Üssed, üssed botocskám! (Letölthető)

Leírás

Benedek Elek 1859. szeptember 30-án született
az erdélyi Kisbaconban. Ott szívta magába a mese szeretetét, ott hallgatta
ámulva az öregek történeteit, azokat az évszázados legendákat, melyeket a helyi
idősek őriztek a lelkük mélyén, s adtak tovább egymásnak, valamint a
kicsinyeknek.
Mikor már kicsit felcseperedett,
Székelyudvarhelyre ment, kollégistaként élt, nyelveket tanult, és az ottani
önképző körnek lett az egyik lelkes tagja. Miután leérettségizett, hamarosan
Budapestre ment. Tanárnak készült, de valójában még mindig a gyerekkori meséket
hordozta a lelke mélyén, azokkal szeretett volna valamit kezdeni: az írás, és
azzal együtt az írói pálya érdekelte. Még korábban gyűjtött népköltészeti
alkotásokat Sebesi Jóbbal, székelyudvarhelyi barátjával, miket megmutatott a
híres kritikusnak, Gyulai Pálnak. Neki tetszett is a székely népköltési
gyűjtemény, így a fiatal Benedek Elek gyorsan félbeszakította egyetemi
tanulmányait, és újságíró lett.
Az 1885-ben megjelent Székely
Tündérország címet viselő kötet már önállóan megírt népmeséket is tartalmazott,
de az önálló megjelenésre még hat esztendeig várni kellett. A Székely mesemondó
már elárulta ki is az a Benedek Elek, de igazából csak az 1894-96 között az öt
kötetben megjelenő Magyar mese- és mondavilág ismertette meg a nagyvilággal,
ami a millenium ünnepére készült.
Különösen fontos volt ez a
megjelenés, hiszen Benedek Elek volt az első író, aki a gyermekirodalom ügyét a
magyar művelődéspolitika fontos kérdésének tartotta, úgy is, mint országgyűlési
képviselő. Fontosnak tartotta, hogy magyar népmeséket adjanak a gyermekek
kezébe, mert az a magyar nép lelkét, örömét, bánatát, mindennapjait tárja
eléjük.
A mesék mellett természetesen
foglalkozott novellák és regények írásával is: Katalin , Uzoni Margit, Mária,
Huszár Anna, valamint a magyar nemzeti múltat népszerűsítő írásaival is: A
magyar nép múltja és jelene, Hazánk története, Nagy magyarok élete.
Újságíróként többféle lap
munkatársa, majd szerkesztőjeként dolgozott. Munkái a Nemzeti Iskola,
Néptanítók Lapja, Az Én Újságom, Jó Pajtás, Cimbora stb. hasábjain voltak
olvashatók.
Mikor már nem hajszolta annyira a
napi munka, visszatért szülőföldjére, ahol fáradhatatlanul küzdött tovább
elképzeléseinek valóra váltásáért. Munka közben érte a halál 1929. augusztus
17-én.

Tartalom:

Üssed, üssed botocskám!
Többet ésszel, mint erővel
A táncos bárány
A rest macska
Habakukk
A szegény ember kakasa
A deszkavári királyfi