Don Quijote hangoskönyv

Új ingyenes hangoskönyv jelent meg a MEK kínálatában.

Felbátorítva attól a szíves fogadtatástól és magas kegytől, melyben nagyméltóságod mint a szépművészetnek oly hő pártolója minden könyvet részesít, s főleg azokat, melyek nemességöknél fogva nem alacsonyodnak le, hogy értetlen tömeg kedvét keressék s neki szolgáljanak: arra határoztam el magamat, hogy Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha nagyméltóságod magas nevének védelme alatt lásson napvilágot, s azzal a hódoló tisztelettel, mellyel ily nagyságnak tartozom, esedezve kérem nagyméltóságodat, vegye kegyes pártfogásába e könyvet…

A hangoskönyv letölthető a MEK oldaláról, illetve az alábbi linkeken.

Részlet a könyvből:

Dologtalan olvasó! Elhiheted, ha nem esküszöm is, azt szeretném, ha ez a könyv, mint elmémnek szülötte, oly szép, oly kitűnő s oly mulattató lenne, hogy tökéletesebb már elképzelhető se legyen. Azonban nem tehettem a természet törvénye ellen, mely szerint mindenek magokhoz hasonlókat nemzenek. Mi egyéb születhetett volna hát az én terméketlen és gyarlón művelt elmémből, mint egy elszáradt, elsatnyult, szeszélyes és soha még el nem képzelt különc gondolatokkal telt magzatnak története, annál is inkább, mert históriám börtönben fogamzott, ahol csak kényelmetlenség tanyázik, és minden siralmas zaj otthonos. A nyugalom, a csendes hely, a nyájas mező, a derült ég, a források mormolása, a lélek nyugodtsága igen nagy befolyással van arra, hogy még a legmeddőbb múzsák is termékennyé legyenek, s szülötteik bámulattal és elragadtatással töltsék el a világot. Megesik ugyan, hogy egyik-másik atyának rút és egészen dísztelen fia van; apai szeretete mégis fátyolt von szemére, gyermeke hibáit észre sem veszi, sőt gyakran kedves és vonzó tulajdonoknak tartja, s barátainak úgy mesél róluk, mintha elmések, bájosak volnának. Azonban én, habár atyának látszom, Don Quijoténak csupán mostohaatyja vagyok; nem úszom a szokás árjával, s nem rimánkodom előtted, nyájas olvasó, talán majdnem könnybe is lábadt szemmel, mint egyesek szoktak, hogy bocsásd meg vagy nézd el a hibákat, melyeket a fiamon tapasztalsz, hiszen sem rokona, sem barátja nem vagy, s a magad lábán jársz, saját ízlésed szerint, mint akárki fia, otthon vagy a magad házában, olyan úr, mint a király az adófizetői között, s tudod, hogy a példabeszéd azt tartja: “A magam köpenye alatt még a királynak is fittyet hányok.” Mindez pedig teljesen fölment téged bármely kötelezettség és tekintet alól, s így erről a történetről egészen szabadon úgy ítélhetsz, amint kedved tartja, s nem kell félned attól, hogy majd korholnak, ha gáncsolod, vagy jutalmaznak, ha dicséred.

A maga teljes meztelenségében szerettem volna átadni előszó ékessége, ama megszámlálhatatlan szonett, epigramma s dicsőítő költemény egész lajstroma nélkül, melyeket rendesen a könyvek elé szoktak illeszteni. Mert annyit mondhatok, bárha művem maga is fáradságomba került, semmi sem volt nehezebb, mint a bevezető, melynek olvasásával éppen most foglalkozol.

Sokszor megragadtam a tollat, de újra le is tettem mindannyiszor, mert nem tudtam, mit írjak. Mikor egyszer így töprenkedem, előttem a papír, fülem mögött a toll, könyököm az íróasztalon, állam pedig a tenyerembe hajtva, s eszemet szüntelen azon járatom, mit írjak: betoppan hozzám egy értelmes elmés barátom, aki látván, mennyire elmélyedtem gondolataimban, okát kérdezi; én, nem akarván előtte eltitkolni, bevallom, hogy a Don Quijote történetéhez szánt bevezetőről töprenkedem, de annyi bajom van vele, hogy már-már nemcsak a bevezetőről akarok lemondani, hanem még a nemes lovag hőstetteit sem szándékozom napvilágra hozni.

“Mert mondd csak, hogy is ne lennék zavarban, ha elgondolom, mit fog szólni az a régi törvényhozó, akit közönségnek neveznek, ha látja, hogy annyi meg annyi, feledés némaságában töltött esztendő után most egyszerre hajlott koromban állok elő ezzel az olvasmánnyal, mely száraz, mint a gyékénykáka, leleményességben szűkölködő, stílusában fogyatékos, élcekben szegény, minden tudományosságot nélkülöz, a margón nincs oldaljegyzet, a végén nincsenek utólagos megjegyzések, minők pedig minden egyéb könyvben találhatók; s legyenek azok bár költött vagy profán művek: annyira meg vannak tömve Arisztotelész, Platón s a többi bölcsész gyülekezetének aranymondásaival, hogy az olvasó csak ámul-bámul, és szerzőiket kénytelen olvasott, tanult és ékesszóló férfiaknak tartani. Hát, ha még a Szentírásból idéznek! Megannyi Szent Tamásnak vagy más egyházatyának lehetne gondolni valamennyit. Oly ravasz ügyességgel képesek megóvni a külső méltóságot, hogy ha az egyik sorban valami kicsapongó szerelmest festettek, a másikban mindjárt olyan keresztény tanítást toldanak hozzá, hogy épületes öröm és gyönyörűség hallani vagy olvasni.

Forrás: https://mek.oszk.hu/00300/00349/

További ajánlott könyv