Leírás
Önök is ismernek olyan embert a környezetükből, akire időről időre rámondják, hogy nem is ebben a világban él? Nem ebbe a korba kellett volna születnie? Csak mert más értékek, más szokások, más, ma már esetleg kihalt hagyományok szerint élnek. Ilyen ember Pongrácz István is. Egy sajátos világot, középkori környezetet teremt maga köré, csakhogy a körülötte élő emberek ezt nehezen fogadják el a 19. század végi időszakban. Mikszáth a legkevésbé sem ítéli el kissé fura, néha nevetséges hősét, Pongráczot, csupán különc alaknak nevezi. Ha jól olvassuk a művet, világossá válik azonban, hogy ebben a regényben mégis Pongrácz az egyetlen, akinek értékrendje ugyan a 17. századi lovagi világot idézi, mégis a legstabilabb a szereplők közül, elveihez haláláig hű marad. A cselekmény: (Pongrácz) nedeci várában udvart (élősködő léhűtőkkel) és magánhadsereget (Rákóczi-korabeli vitézeknek öltöztetett parasztokkal) tart fenn, és várúrnőt is szerez (egy cirkuszigazgatótól megvásárolja Esztella műlovarnőt), akit – amikor megszöktetik – visszakövetel Beszterce városától, ám az elrabolt Esztella helyett a kegyelemkenyéren tengődő világszép Apollkát kínálják fel. Pongrácz gróf elfogadja a cserét. A lány apjaként szereti a félnótás grófot, a gróf lányává adoptálja. Az így kialakult család boldogságát azonban feldúlja Apolka ügyvéddé cseperedett egykori játszópajtásának és titkolt szerelmének a feltűnése. Amikor Tarnóczy ügyvéd úr arra vetemedik, hogy megkérje Apolka kezét, Pongrácz gróf a vár börtönébe záratja és – élve ősi pallosjogával – le akarja nyakaztatni. Az ügyvédet a megyei uraknak sikerül kimenteni és a főrendi ház mentelmi bizottsága elhatározza az elmebeteg gróf kiadását. Ennél is súlyosabban sújtja azonban, hogy ellenségei Apollkát vissza akarják cserélni az időközben lezüllött és megöregedett Esztellára. A hadiregula a csere megtagadását nem teszi lehetővé, sőt Apolka is szeretné követni szerelmét. A gróf összeomlik: egy utolsó nagy mulatozás után befekszik a külön erre a célra készített óriás koporsóba (megölt kedvenc lova mellé) és kileheli a lelkét. (Legeza Ilona)
Értékelések
Még nincsenek értékelések.