Szathmári Sándor - Kazohinia (MP3 CD)

Leírás

Szathmári Sándor regényét sokat Swift Gulliverjéhez és Huxley Szép új világ c. művéhez hasonlítják. Hogy mi a hasonlóság? A Kazohinia szintén egy angol hajóorvos története, hasonlóan a swifti műhöz. Egy ismeretlen szigetre vetődik, a hinek lakhelyére, ahol a civilizáció teljes diadala valósult meg. Ettől a rendszertől azonban hamarosan megcsömörlik, és az ellentábor a behinek birodalmába vándorol. Itt szemben az előző, tökéletes rendet kialakított rendszerrel, teljes értelmetlenség és szabályok nélküli élet folyik. Ez sem lehet a tökéletes éltformáa számára, így visszatér otthonába. Szathmári a regényt 1935-ben kezdte el írni, de csak 1941-ben jelent meg először, ezután pedig több cenzúrázott és megtoldott kiadás is napvilágot látott. A regény első megjelenéséhez Keresztury Dezső írta az utószót. Az ő értelmezése szerint a hinek társadalma a kommunista utópia képe lehetne, míg a behinek birodalma az akkori társadalmi állapotokat képezi le. Az irodalom gyakran megfigyelhető ironikus játékát láthatjuk Szathmári esetében is. Az alkotás elszakad szerzője szándékától, a maga törvényei szerint növekszik, és kerekedik egésszé. Az író egy életbölcseleti tételt akart képekkel hozzáférhetővé tenni; a képek azonban sokkal érdekesebbé, színesebbé, jelentékenyebbé válnak a tételnél. A regény filozófiai mondanivalója nélkül – sőt, mint Swift esetében is: anélkül, vagy éppen annak ellenére – rendkívül mulatságos, lebilincselő, változatos olvasmány. Az olvasó közvetlen élményeihez jobban kapcsolódik, éppen ezért sokkal népszerűbb az életünk groteszk, tragikomikus fonákját mutató behin telep rajza; ez elevenebb is mint a másik kép, amely a hinek világát rajzolja ünnepi áhítattal, de kissé az utópisztikus filmekből ismert közhelyek szerint. Szathmári azonban nem fél a közkeletű eszközöktől, még a ponyva elemeitől sem. Stílusának egyik lényeges jellemzője éppen a kicsit esetlen hétköznapiság: a naplót író átlagember pongyolasága. Olyan író ő, aki – eltérően szónokias, színes közstílusunk mestereitől – közlendői tartalmasságával, nem szavainak ékességével akar hatni. Érdemes megemlíteni, hogy 1935-ben a hinek technikai civilizációját a miénkhez képest körülbelül egy századdal haladottabbnak akarta ábrázolni a regény. Az azóta eltelt csaknem öt évtized minden akkori elképzelésre rácáfolt. A több fokozatú mozgójárda, a magától nyíló ajtó, a plasztikus mozi, az üzenetet szalagra rögzítő telefon, a ragasztással összeállított típusruha megvalósult. Az antibiotikus sugárkemence a különböző cillinekben és micinekben, a látótelefon pedig a televízióban szintén közel jutott a megvalósuláshoz. Fényképen láttunk már olyan szerkezetet is, amely a szívoperációk alatt nemcsak a szív, hanem a tüdő működését is helyettesíti. – Részlet a regény utószavából.