Leírás
Kakasmintás törülköző
Egy verszta ezerhatvanhat méter meg 78 centi. Bár nem fordul elő a novellában, de egy pud több mint 16 kiló, tehát Ányecska méltán nem akarta visszahozni a városból a két pud túrót Alfonzó örökbecsű Ványa bácsi paródiájában. És még számos nem SI kompatibilis orosz mértékegység van. Ezek azonban mind mellékszálak.
A novella főszereplője egy alig diplomázott orvos, aki sok versztára a civilizációtól egyedül próbál hivatásának megfelelni. Természetesen a történet önéletrajzi ihletésű. Nem így és nem ott, de akár meg is történhetett. Az elbeszélés, az Egy ifjú orvos feljegyzései többi novellájával együtt egy alkalommal jelent meg az író életében a Megyicinszkij Rabotnyik (Egészségügyi munkás) című folyóiratban, ami már 1925-26-ban sem lehetett az orosz irodalmi élet fősodrában.
Hóvihar
A venerológus az az orvos, aki nemi betegségekkel foglalkozik. Bulgakov a terepen eltöltött gyakorlat után venerológiai rendelőt nyitott Kijevben, mert ráébredt, hogy a szifilisz óriási közegészségügyi probléma. Nem csak nagytermészetű költők, mint Ady, de lánglelkű forradalmárok, mint Lenin és Központi Bizottságának nagyobbik fele is szenvedtek a bujakórtól több millió embertársunkkal egyetemben. Tényleg nem tartozik szorosan ide, de amikor azt mondjuk valakinek, hogy menj a francba, akkor azt kívánjuk neki, hogy a szifilisszel, azaz a francia betegséggel kerüljön közelebbi kapcsolatba. Visszatérve, tehát ebben a novellában a szerző két szerepkörben (a sebészetben tapasztalatlan nemikórgyógyász és az orosz pusztában edződött körorvos) is feltűnik.
Bár kétséget kizáróan spoilerezés, de ki kell jelentenünk, hogy a farkasok ijesztő ragadozók. Ezek nem azok 10-15 kilós toportyánok, azaz aranysakálok azaz Canis aureus-ok amiket Toldi hajigált Arany János balladájában, hanem kőszivűemberfiai féle európai szürkefarkasok, azaz Canis lupus lupus-ok, amik megnőhetnek 80 kilósra is. Akkoriban komoly veszélyt jelentettek az emberre. Ma kb. annyi áldozatot szednek évente, mint a cápák…. szóval összevetve mondjuk a kutyákkal vagy a tehenekkel nagyon-nagyon keveset.
Én öltem
Egy polgárháborúnál borzasztóbb dolgot nehéz elképzelni. Nincsenek jó arcok, csak rossz és még rosszabb arcok vannak. Bulgakov átélte ezt a rettenetet, szülővárosa, Kijev számtalanszor cserélt gazdát néhány év alatt. Az írás kiemelten foglalkozik Petljuraval, aki az ukrán történelem egyik legellentmondásosabb figurája. Sokan nemzeti hősként, az ukrán függetlenségi mozgalom mártírjaként tekintenek rá, mások pedig a fennhatósága alatt álló területeken elkövetett, több tízezer áldozatot követelő pogromok elsőszámú felelősét látják benne. Végül sorsszerűen egy zsidó származású bolsevik végzett vele Párizsban.
Bulgakovot a valóságban is besorozta a Petljura serege (is) és szinte biztos, hogy maga is tanúja volt kegyetlenkedéseknek, hasonlóan elbeszélésének főhőséhez. Nyilván benne is forrt az indulat, ő is meg szerette volna büntetni a háború szörnyetegeit. De ő nem vált hőssé. Szabadulása első felesége elmondása szerint a valóságban így zajlott le: „Nem lőttek.. Az Alekszadrovszkaján vonultak a csapatok. Nagyon közel a házunkhoz. Egy kicsit lemaradt tőlük…..Aztán végleg leszakadt, és hazafutott.
Lescsenko ezredesek nem csak a petljurista gárdákban, de a vörös hadseregben, a gyenyikinistáknál, a lengyeleknél, németeknél és minden más hadseregben voltak és lesznek is.
Mindannyian szeretnénk rettenhetetlenül viselkedni, mindig kiállni a magunk és gyengék igazáért, megbüntetni a Lescsenkokat, de többségünknek csak nagyon ritkán jön össze.
„Így megy ez” írta másik nagy kedvencünk Kurt Vonnegut sok-sok évvel később.
Morfium
A zöldmákgubó nedvéből lesz az ópium, ami sok más alkaloidot is tartalmaz, de a legerősebb függőséget okozó hatóanyaga a morfium. Először Friedrich Wilhelm Adam Sertürner német gyógyszerész izolálta a IXX. sz elején, s Morpheuszról, az álmok görög istenéről nevezte el. A morfiumot tovább módosítva heroint kapunk, azért kapta ezt a nevet, mert aki a hatása alatt van az úgy viseli a fájdalmat, mint egy hero……amíg a hatása alatt van. A XX. század elején még nem volt heroin, a folyamatos bódulatra vágyók csak ópiumot szívtak. Az orvosoknak azonban volt más lehetőségük is, hiszen a táskájukban volt, a kor egyetlen hatásos kábító fájdalomcsillapítója a morfium. Akik (sokan) belekóstoltak, azok nagy kínok árán, vagy sohasem szabadultak. Poljakov orvosdoktor olvasta a vonatkozó szakirodalmat és megpróbálta kokainnal helyettesíteni. Ezt a javaslatot nem más publikálta, mint egy bécsi pszihiáter, Zigmund Freud 1884-ben, aki meglehetősen komoly kokain fan lett. A morfium komoly ellenfél, a hozzászokás heteken belül kialakul és az egyre nagyobb adagokkal elérhető, egyre rövidebb eufóriának iszonyatos ára van. Az elvonási periódusban az ember pupillái kitágulnak, könnyezik, orra eldugul; később elveszti étvágyát, remeg, izmai görcsölnek, nem tud aludni, hasmenése lesz és pánikrohamok kerítik hatalmukba. Ez az állapot tűrhetetlen, és a függő bármire kapható, hogy véget vessen neki. Vagy így, vagy úgy.
Ördögösdi
Az Ördögösdi akár a Mester és Margarita egy önálló életre kelt fejezete is lehetne, még macska is van benne. A történet a NEP, a novaja ekonomicseszkaja polityika, azaz új gazdaságpolitika idején játszódik az 1920-as években. Megpróbáltak egy kis piacgazdaságot csinálni egy nagy diktatúrában. Utólag könnyű okosnak lenni, hogy ez hülyeség. Akkor jó ötletnek tűnt. Kicsit jobb volt, mint a hadikommunizmus, de azért majdnem mindenki nyomorgott. Viszont az egészet áthatotta az a kilátástalan dilettantizmus, amitől kínunkban röhögünk. Ideális díszletek egy börleszkhez. Az ördögösdi tényleg sokszor tökéletesen filmszerű. Szinte látjuk, ahogy hőseink fekete-fehérben botladoznak a mozivásznon és a zongoristának is erős napja van, ha lépést akar tartani a cselekménnyel.
Természetesen itt van életrajzi kapcsolódás, állítólag Bulgakov is gyufában kapta meg kirúgása előtti utolsó fizetését valamely irodalmi főosztályon, ahol néhány hónapot dolgozott.
Mihail Afanaszjevics Bulgakov (1891–1940) viszonylag rövid élete során kipróbálta magát mint háziorvos, továbbá mint rendezőasszisztens és szövegkönyvíró, hadiorvos és dezertőr, tudósító és esszéíró – ahogy mondani szokták, volt minden, csak akasztott ember nem. Tegyük hozzá, ez utóbbihoz némi szerencse is kellett Bulgakov legtermékenyebb éveiben, a sztálini terror csúcsán, amikor egy szerencsétlenül megválasztott jelzőt adott esetben nem a kritikusok toroltak meg, hanem a kivégzőosztag. Ráadásul szerzőnknek esze ágában nem volt véka alá rejteni véleményét a diktatúráról: többször bombázta a hatóságokat azon óhajával, hogy ha már a darabjait nem engedik színpadra állítani, az írásait pedig megjelenni, akkor hadd távozzon a birodalomból, hogy nyugodtan dolgozhasson. Egyik ilyen panaszlevele után maga Joszip Visszarionovics Sztálin csörgött rá: „Bulgakov elvtárs, Ön tényleg külföldre szeretne menni? Nagyon elege van belőlünk?” Nem tudjuk, mennyire örült Bulgakov a megkülönböztetett figyelemnek. Valószínűleg ugyanannyira, mint Puskin, amikor Pál cár felajánlotta neki, hogy személyesen cenzúrázza a műveit – vagyis semennyire.
És ha már Puskin: Mihail nemcsak regény-, novella- és színdarabíróként fontos, hanem kéziratégetőnek is jelentős, szépen illeszkedve ezzel az orosz irodalom egy régi hagyományához. Mint ismert, Puskin például a Jevgenyij Anyegin egyik fejezetét dobta tűzre, Gogol a Holt lelkek második epizódját, Bulgakov pedig a KGB által lefoglalt, majd visszakapott naplójegyzeteit – továbbá egy komédiáját, a Színház című regénye egyik variánsát, illetve A Mester és Margarita egy korai változatát. Harmadik feleségének mondta tollba ez utóbbi végleges szövegét, benne a legendás (fél)mondattal: „kézirat sosem ég el.” Hát mit mondjunk: az előzmények ismeretében Bulgakov pontosan tudta, hogy miről beszél…
Értékelések
Még nincsenek értékelések.