Babits Mihály: Halálfiai – Ingyenes hangoskönyv letöltés

Új ingyenes hangoskönyv jelent meg a MEK kínálatában.

Akárhogy is: az élet folytatódik tovább; nem ama nagy Élet, hanem csak egyszerű, közönséges élet, egészen kis é-vel. Az élet nem mindig nagyon kívánatos; kivált a halálfiai közt; s talán nem is csoda, hogy Imrusnak élve maradni is lesújtó szomorúság volt. De hát Gádoroson nem esnek tragédiák; vagy legalább nem oldanak meg semmit.

A hangoskönyv letölthető a MEK oldaláról, illetve az alábbi linkeken:

1. Babits_Mihaly_Halalfiai_01.mp3 – 01. rész (89:53 min, 43.1 Mbyte)
2. Babits_Mihaly_Halalfiai_02.mp3 – 02. rész (89:58 min, 43.2 Mbyte)
3. Babits_Mihaly_Halalfiai_03.mp3 – 03. rész (89:57 min, 43.2 Mbyte)
4. Babits_Mihaly_Halalfiai_04.mp3 – 04. rész (89:59 min, 43.2 Mbyte)
5. Babits_Mihaly_Halalfiai_05.mp3 – 05. rész (90:29 min, 43.4 Mbyte)
6. Babits_Mihaly_Halalfiai_06.mp3 – 06. rész (90:34 min, 43.5 Mbyte)
7. Babits_Mihaly_Halalfiai_07.mp3 – 07. rész (90:48 min, 43.6 Mbyte)
8. Babits_Mihaly_Halalfiai_08.mp3 – 08. rész (90:28 min, 43.4 Mbyte)
9. Babits_Mihaly_Halalfiai_09.mp3 – 09. rész (90:06 min, 43.2 Mbyte)
10. Babits_Mihaly_Halalfiai_10.mp3 – 10. rész (90:11 min, 43.3 Mbyte)
11. Babits_Mihaly_Halalfiai_11.mp3 – 11. rész (90:12 min, 43.3 Mbyte)
12. Babits_Mihaly_Halalfiai_12.mp3 – 12. rész (90:09 min, 43.3 Mbyte)
13. Babits_Mihaly_Halalfiai_13.mp3 – 13. rész (90:03 min, 43.2 Mbyte)
14. Babits_Mihaly_Halalfiai_14.mp3 – 14. rész (90:13 min, 43.3 Mbyte)
15. Babits_Mihaly_Halalfiai_15.mp3 – 15. rész (90:05 min, 43.2 Mbyte)
16. Babits_Mihaly_Halalfiai_16.mp3 – 16. rész (90:11 min, 43.3 Mbyte)
17. Babits_Mihaly_Halalfiai_17.mp3 – 17. rész (89:58 min, 43.2 Mbyte)
18. Babits_Mihaly_Halalfiai_18.mp3 – 18. rész (89:46 min, 43.1 Mbyte)
19. Babits_Mihaly_Halalfiai_19.mp3 – 19. rész (89:42 min, 43.1 Mbyte)
20. Babits_Mihaly_Halalfiai_20.mp3 – 20. rész (89:45 min, 43.1 Mbyte)
21. Babits_Mihaly_Halalfiai_21.mp3 – 21. rész (90:23 min, 43.4 Mbyte)
22. Babits_Mihaly_Halalfiai_22.mp3 – 22. rész (24:06 min, 10.8 Mbyte)

Szöveges változat:
https://mek.oszk.hu/05300/05361/

Részlet a könyvből:

Első fejezet

A szőlőt már régen leszedték, de még a szüret állt. Már a tanyákban új munka kezdődött; és még mindig itták az áldomást.

Nem a vidám, nótás szüret volt ez, hanem a bús szüret. Nem a hegyről megnyílott végtelen láthatár, hanem csak a ködös udvarú, üvegburás gyertyának fényköre, öngyilkos lepkék légióival: ősz és kora esték, kártya és kába bor. Nem nők s fiatalok, csak henye férfiak, zord politizálók: az elkeseredett magyarság csücsült fel a hegyre, strázsálni, míg a jövő mámorok leve forr.

Ilyen volt a Rácz Józsi halálos szürete.

A hegy letarolva, a szőlőlevél vörösen fonnyadt már, csak a vincellér dolgozott a présház homályában, egy szál gyertyánál, s a Cenci ügyelt rá ösztönös asszonyi gondjával, késő estig a tömzsi kád mellett, nyomkodva, mint egy férfi, must festette sulykolójával a bugyborgó törkölyt, s veszekedve a munkások borjárandóságán; – de Józsi bácsi künn ült a présház előtt, a nagy malomkőasztalnál, vendégeinek töltögetve a bort, s szentül hitte, hogy ő éppen úgy hasznos kötelességet teljesít, mint a felesége, sőt még fontosabbat: mert a vendég az első.

– Mit ért ahhoz az asszony? Komoly dolgokról van szó – mondogatta; s csakugyan, nem kisebb dolog kavargott itt bor gőzében, mint:

Magyarország sorsa!

Ó! Kavargott a bor gőzében, vergődött az éji lepkékkel, az üvegburás gyertya körül, mely olyan, olyan kis tért világított be! S azon az estén, eső kerekedvén, beszorultak a tanya kis, földes szobájába. Sűrű volt a levegő a pipafüsttől, borgőztől, lármától és a túlzott vacsora terhétől; sűrű keserűség s mámor az agyakban. S Józsi bácsi egyszer csak, vörösen és egy hang nélkül, leborult a székről.

Lett nagy kavarodás.

Cenci tipegett ide-oda a burás gyertyával, a vendégek elszéledtek, ki kocsin, ki ha éppen egy lámpást tudott kapni, a sötét hegyen át, a fiatal vincellér futott be a városba orvost fölzörgetni, de az orvos maga is szüreten volt, mire megkerítették, s odaért, már csak a beállott halált konstatálta. Így halt meg Józsi bácsi, ott fönn a présházban, a kimustrált, ősrégi fotelben, a plafonra aggatott kövér szőlőfürtök alatt.