Turczi István - Ezt a nőt nagyon (audio CD)

Leírás

Turczi István 1957-ben született. 1978 és 1983 között járt a bölcsészkar magyar-angol-finnugor szakára. Első verseit természetesen a Jelenlét közölte, sőt a jogi és a bölcsészkar által 1983-ban közösen megjelentetett, Állóháború című antológiában – Kukorelly Endre , Márton László, Petőcz András és Szabó János munkái mellett, a jelenléteseket az ő két novellája képviselte. Az időszakra egy 2002-ben rendezett virtuális beszélgetésen úgy emlékezett vissza, hogy a JELENLÉT igazi jelenlét volt. A lét(ező szocializmus) volt a jelen, és a jelenben való, ha nem is a jelenbe való volt a létünk. Úgy általában meg általa voltunk benne a bölcsészkaron lombosodó, már a megértés pillanata előtt meg-nem-értett zsenik egyre népesebb kompániájában. Kívülről nehéz lehetett megállapítani, hogy a hanyagul nyakunk köré vetett sál a franciás művészlélek avagy a kötél szimbóluma. Mindenesetre kurva jó időszak volt. Olyan küszöböket ugrottunk át, olyan ajtók nyíltak, ha többnyire csak résnyire is, előttünk, amelyeket a mezei, no-name bölcsészek aligha tapasztalhattak meg. Nevünk lett, ismerték a fizimiskánkat, ami leginkább a magyarból vizsgáztató tanárok és a klubban szembejövő lányok arcáról volt (lett volna) leolvasható.. A nyolcvanas évek második felétől nemcsak költőként, hanem prózaíróként is jelen van az irodalmi életben; három kisregénye mostanra trilógiává állt össze ( A többi csak kaland volt, Három kis nagy regény, 2005). Legnagyobb és legvakmerőbb vállalkozása azonban minden bizonnyal a Parnaszszus című, kizárólag verseket és versekkel foglalkozó írásokat tartalmazó folyóirat egy évtizeddel ezelőtti megindítása és – egy eredendően kultúra-, irodalom- és költészetellenes korban – az életben tartása, majd ahhoz kapcsolódóan az elsősorban pályakezdő költőket első kötethez juttató Parnasszus Könyvek sorozatának a létrehívása és folyamatos gondozása. Turczi István azon nagyon kevesek egyike honi literatúránkban, aki nemcsak fennen hirdeti a tehetséggondozás, az úgynevezett fiatal irodalom támogatásának, ifjú költők felfedezésének és menedzselésének a fontosságát, hanem – széles körű ismertsége, szerteágazó ismeretsége, kivételes szervezőkészsége, kommunikációs és moderátori képessége révén – napi gyakorlattá is képes azt váltatni. Turczi István egy mai reneszánsz ember, ha tetszik, hedonista. Élvezi az életet . legyen bármily meglepő: ezt a mostanit – minden örömével és szépségével, nyűgével és nyilaival együtt. Szereti az ízes ételeket, imádja a jó borokat, a női nem igaz hódolója. (Vilcsek Béla) Ennek a hódolatnak a darabjait hallgathatjuk most meg Bozó Andrea, Dömötör András és Máté Gábor -előadásában.