Leírás
Arany János életrajza nem olyan látványos,
mint a kortárs Petőfié vagy Jókaié. Ifjúkori vándorszínész kalandja kudarccal
végződött, s mivel hazatérve idős szüleit súlyos betegen találta, életét
mintegy vezeklésként rendezte be, példás hivatalnokká vált. Attitűdjére
haláláig jellemző a feladatteljesítő beállítottság; igaz, ennek ellentételeként
kifejlődött benne a gúzsba kötve táncoló ember belső szabadsága, a dolgok és a
világ ironikus, illetve humoros eltávolításának képessége.
A rab gólya’ (1847): 1847-ben
Arany több kísérletet tesz a lírizált kisepika megteremtésére. Közéjük tartozik
e verse is. Itt a rab madárnak a költői hagyományból vett allegóriáját a
kiszolgáltatottságnak belülről, lélekállapotként való ábrázolásává fejleszti.
Lépést tesz a sokjelentésű jelkép megteremtése felé, s későbbi balladáinak
statikusabb (líraibb) előzményét teremti meg.
Letészem a lantot’ (1850): A mű a Világos előtti elégikus hangnem
egyenes folytatása. Két létállapotot szembesít: egy értékben gazdag és egy
értékszegény világot. Az előbbi a múlt, z utóbbi a jelen. Vörösmarty az
Előszóban három létállapotot hasonlít össze: értékgazdag múltat, értékszegény
jelent és irónikus (látszólag értékgazdag, valójában értékszegén) jövőt.
Dinamikus folyamat három állomásának tekinti őket. Arany verse sokkal
állóképszerűbb: a múlt a jelenből visszatekintve jelenik meg. A három ponttal
késleltetett mondatok, a kérdések, sőt az első sor is az elégikus hangnemet
erősíti, sóhajszerű, rövid mondattal s közöttük és utánuk levő szünettel.
Kertben (1851): Közönyös
a világ … az élet/Egy összezsúfolt táncterem, (…) Nagy részvétel, ha
némelyikünk / Az ismerőst … megismeri. A Kertben c. költemény mutatja, hogy
Arany a forradalom leverése miatt érzett elkeseredését iróniával fejezte ki.
Világos után fejlődésnek indult a tőkés rendszer, de idegen érdekeket szolgált.
A társadalom torz módon fejlődött, s a magyarság csak hátrányait érezhette a
polgárosodásnak. Bach rendszere kitörölte a személyes kapcsolatokat, gépezet
részeivé alacsonyította az állampolgárokat. A Kertben a fásult közhangulatnak
az ábrázolása.
Visszatekintés (1852):
Arany elégiái mind önironikusak: a Visszatekintés képsorában sztoikus
magatartását, puritán életvitelét kudarcként ábrázolja. Belső meghasonlottságát
önvizsgálatnak veti alá. A versben értékbő és értékszegény ellentétpárok a
formaszervező elv szerepét. Az öröm poharának, az ifjúság kertjének humanizált
képe a borult ég, a vaskorlát, a lánc és a sír humanizálatlan képével van
szembeállítva.
Tartalom:
1 A
rab gólya (2´23½)
2 Névnapi gondolatok (3´17½)
3 Évnapra (Kelsz és lenyugszol…) (0´53½)
4 Évek, ti még jövendő évek (3´11½)
5 Letészem a lantot (2´58½)
6 ősszel (4´52½)
7 Az ó torony (2´11½)
8 Kertben (2´49½)
9 Visszatekintés (2´42½)
10 A
vigasztaló (cím nélkül) (1´46½)
11 Emlények 1-3. (3´28½)
12 Rendületlenül (2´40½)
13 Magányban (3´45½)
14 Leányomhoz (1´15½)
15 Juliska sírkövére 1-2. (0´59½)
16 Ártatlan dac – részlet (0´49½)
17 A
csillaghulláskor – részlet (1´00½)
18 Főtitkárság (0´15½)
19 Aj-baj! (0´27½)
20 Emlékre (Vándor megállj!) (0´20½)
21 Hinc illae (0´15½)
22 Kozmopolita költészet (2´31½)
23 Civilizáció (0´29½)
24 Szenvedek én… (0´23½)
25 Meddő órán (0´38½)
26 Vásárban (1´34½)
27 Epilógus (2´49½)
28 Ének a pesti ligetről (6´09½)
29 A
lepke (1´52½)
30 A
tölgyek alatt (2´16½)
31 A tölgyek alatt (3´06½)
32 Bonczék (1´42½)
33 A
régi panasz (1´48½)
34 Ez az élet… (0´56½)
35 Harminc év múlva (1´29½)
36 Mi
vagyok én? (0´12½)
37 Az agg színész (0´51½)
38 Dal fogytán (0´34½)
39 Évnapra (Nyolcvan év…) (1´17½)
40 Sejtelem (Életem hatvanhatodik…) (0´19½)
41 Mindvégig (1´29½)
Előadók:
Csomós Mari 1
Sinkovits Imre 2, 5, 13-41
Avar István 3, 8
Ascher Oszkár 4
Papp János 6
Latinovits Zoltán 7, 10-11
Bács Ferenc 9
Ladányi Ferenc 12
Hungaroton felvétel: 1-6, 8-9, 13-41 (1961, 1969, 1981,
1983, 1986, 2000)
A Magyar Rádió felvétele 7, 10-12
Értékelések
Még nincsenek értékelések.